Tizedik fejezet – Azonosulás

Épp egy bejegyzést írtam egy dalszövegről, és azt a kifejezést használtam, hogy “tudok vele azonosulni”. És ez irodalmi szempontból is elgondolkoztatott. Azt hiszem, hogy egy (szórakoztató jellegű) műnél az a legfontosabb, hogy az olvasó azonosulni tudjon a karakterrel, a környezettel, a problémával, vagy bármivel az írásból. Ha nem képes rá …

Nyolcadik fejezet – Támogatás

Talán ami a legfontosabb egy író életében, az a támogatás. Ha az nincs, akkor bizony igazán nehézkessé válik a folytatás. Engem nem támogatnak. Bár, talán ez nem is a legmegfelelőbb kifejezés. Mert elméletben megvan a támogatás. Csak gyakorlatban nincs. Senki sem akarja elolvasni, amit írok. Senkit sem érdekel, hogy írok-e …

Hetedik fejezet – Itt a vég

Tudjátok, vannak azok a pillanatok, amikor az ember egyszerűen csak inkább feladná. Hát, ott vagyok. És nem megy egyedül tovább. Feleslegesnek érzem, amit csinálok. Nem hagyom abba az írást. Talán sosem fogom. De nem reménykedem tovább, hogy bármi is történni fog.  A múltkori írástechnikai játékon egyértelművé vált számomra, hogy nem …

Hatodik fejezet – Témák

Mostanában el-elkap a vágy, hogy olyasmiről írjak, amiről egyébként annyira nem akarok. Csak van egy-egy aspektusa a dolognak, ami izgat. Ezért viszont még egy novellát sem igazán akarok írni, nem hogy egy regényt. Érdekes dolog. Például a természetfeletti lényekkel is úgy vagyok, hogy vannak, amik izgatnak annyira, hogy elgondolkozzak a …

Ötödik fejezet – Dicsérő szavak

Ma igazán kedves dolgokat mondott nekem az egyik tanárom, T.J.G. Igaz, ő a fordításommal kapcsolatban (a Neil Gaiman-féle Tükör és füst bevezetőjét fordítottam le [angolról magyarra]), de ez nem vett el a szavak súlyából. Többek között azt mondta nekem, hogy “az ilyen jó fantáziával megáldott” türürüpp, folytatódott a mondat, nem …