Két hónapja nem írtam ide, és az a helyzet, hogy a regényt tartalmazó Word-dokumentumba sem igazán. Új fejezetek legalábbis nem születtek. Most, az utóbbi egy-két hétben elkezdtem átolvasni, átírogatni.
A hallgatásnak/egy helyben toporgásnak leginkább az időhiány az oka. És, persze, a fáradtság. Amikor az ember egész nap fordít (szakfordít meg műfordít), akkor este 10-kor már pont nincs agyi kapacitása arra, hogy bármit is kezdjek egy további szöveggel. Annyira nincs, hogy még olvasni sincsen „kedvem” mostanában. Ami így nem igaz, mert kedvem az konkrétan lenne, csak olyan fáradtnak érzem magam. Na, mindegy is, nem erről akartam írni.
Általánosságban elmondható, hogy jobban szeretek új dolgokat írni, mint a régieken molyolni. Nem az, hogy problémát jelent átdolgozni az írásaimat (no, nem is mintha olyan nagyon könnyű lenne) vagy ne szeretnék dolgozni a már meglévő szöveggel, inkább arról van szó, hogy mindig vannak bizonyos jelenetek, amelyeket már olyan sokszor elképzeltem, és ezért alig várom, hogy eljussak odáig.
Az utóbbi időben viszont, tekintve, hogy nincs időm a regényen dolgozni, csak gondolkodtam. Ami valószínűleg jót tett, mert úgy döntöttem, az egyik főszereplőmnek változnia kell. Karakteresebb, karakánabb viselkedést kell produkálnia, vagy unalmas lesz. Sőt, ami még rosszabb, nem tükrözi majd az általam vallott elveket, és azt, amit én egy női szereplőtől elvárok. Nem szeretnék sodródó főszereplőt. Ez nem az a műfaj és én nem az az író vagyok.
Egy másik gondolatom az, hogy részletekre van szükség még a világról, a főszereplőimről, a többiekhez fűződő kapcsolatukról. És nem tudom másképp megoldani, mint újabb fejezetek beleírásával. Egy plusz fejezet már bekerült a regénybe, hogy egy mellékszereplőt erősítsen, illetve jobban bemutasson valamit az egyik főszereplőről. De nem szeretném, ha filler érzetet keltenének a fejezetek, úgyhogy alaposan át kell gondolnom, hova és hogyan írok be extra részeket.
Mára ennyit, már fáradt vagyok gondolkodni.