Sokáig nem írtam. Nem volt hozzá lelki erőm. Azt mondogattam magamnak, hogy előbb végiggondolom, ami meg is történt, tényleg összeállt bennem a kép, mégis hetekre volt szükségem ahhoz, hogy ismét írni tudjak. Talán legközelebb ezt is bele kell kalkulálnom az írási folyamatba.
Mindenesetre tegnap jól haladtam. És ami plusz örömöt jelentett számomra: nem féltem törölni. Egész fejezeteket töröltem ki, mert az olvasók, és az ő véleményük nyomán én is úgy éreztem, hogy nem elég feszes a történetvezetés.
Így tehát Caleb másfajta bevetést kapott, Alice pedig szabályt szeg és veszélyes dolgokba keveredik. Még sok munka van a regénnyel, az az érzésem, hogy mindennel nem is leszek készen, viszont sikerülhet annyira gatyába rázni a szöveget, hogy a lektorok azt mondják, érdemes vele foglalkozni. Igazság szerint szükségem is lenne az útmutatásukra. Senki sem ír tökéletes könyvet, és ha már átírok valamit, jó lenne hasznos tanácsok mentén átírni.