Hú, az elmúlt két nap izgalmas volt (és egyben ijesztő is). Merthogy a „bétám”, aki a szöveg legelső verzióját olvassa, feltette a kérdést, hogy ugyan ezt most minek csinálják a karaktereim. És az a helyzet, hogy én is éreztem, hogy ez így mégsem lesz jó. Nem lesz jó, mert gondolkodás nélkül átemeltem a dolgot az előző verzióból, és úgy egyszerűen nem működött. Ott mások voltak a prioritások, más volt az alapszituáció egy bizonyos szereplő esetében, és úgy legit volt a történetszál. Most pedig nem. Hát, agyaltunk egy darabig, hogy most mi legyen, hogy legyen, de sikerült előrukkolni a megoldással, és nagyon szépen belesimul a történet szövetébe. :)
Ma pedig két dologra jöttem rá a könyv végével kapcsolatban. Egyrészt arra, hogy a 16. fejezet végén nem teszem meg Alice-szel azt, ami neki abban a pillanatban a legrosszabb (vagy majdnem a legrosszabb lesz). Ami baj. Ezért egy picit át kellett variálnom az ezt követő részt (a nagy cselekményt szerencsére nem borítja). A másik pedig az, hogy nem jó a fejezetek elosztása. Már régóta nézegettem, hogy nem stimmel, nem stimmel, ez így nem lesz jó… De nem foglalkoztam vele, azzal biztattam magam, hogy de, de, jó lesz! Na, ez az, amit íróként sose tegyetek, mert ha érzitek, hogy valami nem klappol, akkor az tényleg nem klappol. :) Itt csak annyi történt, hogy át kellett egy picit csoportosítani a fejezeteket, máshol meghúzni a fejezethatárokat, úgyhogy ez abszolút technikai dolog volt, semmi, ami a történetet érintette volna.
Mindenesetre megkönnyebbülés most számomra, hogy ezeken túl vagyok, és ezerrel robogok tovább a végkifejlet felé!