Az elmúlt egy hétben kisebb írói válsággal küzdöttem. Próbáltam ugyan írni, de valahogy nem ment, egy-két mondat után mindig feladtam. Ennek valószínűleg több oka is van. Az egyik, hogy át kellett gondolnom az utolsó két fejezet egyik aspektusát. A cselekmény maga nem igazán változott volna, viszont a dolog kihatással volt a főszereplőim lelkivilágára, kapcsolatára, dinamikájára. A bétáim és írós barátaim segítettek kitalálni ebből az útvesztőből, de valahogy akkor is leeresztettem tőle. :) Aztán jöttek egyéb személyes stresszforrások is, volt köztük írós (pályázatos), de írástól abszolút független is.
Az biztos, hogy végül egy módon tudtam túllendülni rajta: amikor úgy éreztem, eltelt már elég idő, leültem írni. Igenis leültem és csináltam, akármennyire nehéznek tűnt is, hogy erre koncentráljak ahelyett, hogy valami agytompító dolgot csináltam volna.
És tök jó lett! Sikerült befejeznem a 16. fejezetet, sőt, még a 17. fejezetből is megírtam két oldalt. És magával a szöveggel is elégedett vagyok.