A minap újraolvastam a lektori értékelést.
Népszerű, időutazós téma, és egy író, akinek jó az arányérzéke, és látszik, hogy szánt időt a történet és a háttér összerakására. Az írás azonban két szék között van. YA sci-fiként kezelve jó a történet és elégséges a háttérvilág, viszont hiányzik belőle az egyéni hang, színtelenek a karakterek, nincs igazi feszültségkeltés (pl. csavar nincs előkészítve), és az író nagy érzelmi távolságot tart a saját szereplőitől, mintha elemeket pakolna bele, és csak fejjel értené, de nem érezné, mi a YA regények lényege. Felnőtt sci-fiként kezelve sem működik, oda elnagyolt az ötlet kidolgozása, és a háttérvilág sincs kibontva, illetve a feszültségkeltés hiánya ott is probléma lenne. Sajnos az írás negatív lektorit kapott.
És míg anno csupa rosszat olvastam ki belőle, és nagyon fájt, hogy elutasítottak, most meglepetten tapasztaltam, hogy a mű hibáinak részletezése mellett valójában hatalmas nagy bókokat is kaptam azzal, hogy dicsérték a jó arányérzéket és az alapos kidolgozást.
Nyilván továbbra is fáj, hogy nem kapott esélyt a történetem, függetlenül attól, hogy értem, mire gondoltak azzal, amit írtak. Ezt az ember mindig egy kicsit magára veszi, mintha nem az adott történetet, hanem őt magát, mint írót értékelnék. De ha azt nézem, hogy mit írtak rólam, mint íróról, akkor az csupa pozitívum. És azt hiszem, ez egy olyan dolog, aminek határozottan örülni kell. Még akkor is, ha mindezt egy nagy csalódásba burkolva tudták csak átnyújtani számomra egy évvel ezelőtt.