Azt hiszem, ez egy borzalmasan nehéz év volt a világon mindenhol. A covid mindenkit érintett, kit súlyosabban, kit kevésbé, és bár nálunk szerencsére nagyobb baj nem történt, a bezártság még az én hangulatomra is rányomta a bélyegét, pedig alapvetően nem vagyok egy otthonról sűrűn eljárogatós típus. Az általános hangulatommal együtt az írói kedvem is folyamatosan hullámzott. Egyfajta terápiás jelleggel, őszintén szeretnék most írni erről az évről.
Tavaly ősszel elkezdtem újraírni a Tempust, a regényt, amit vagy öt éve kezdtem el először, megjárta a 2018-as Aranymosást, de kiesett, még a Rakéta projektbe sem került be, hiába szerették nagyon a hozzászólók. Küzdelmes feladat volt, már a felén túl jártam, amikor egy jó barátnőm rámutatott, hogy ez így nem lesz jó. Úgyhogy megint újraírtam az első felét. Ennél a pontnál már erősen rezgett a léc, nem voltam benne biztos, hogy képes leszek kitartani, hiszen nem vagyok egy újraírós típus. Szívesen javítok, szívesen írok új jeleneteket, de egy egész történetet újraírni? Ráadásul kétszer?
Mindeközben rohamosan fogyatkozott a magam számára szabott határidő. Szerettem volna elkészülni vele még kora tavasszal, hogy még addig be tudjam adni a Könyvmolyképzőnek, amíg a már megjelent íróiknak kell leadni az új kéziratokat. Az a remény tartotta bennem a lelket, hogy ha befejezem és a kiadónak is tetszik, talán még idén megjelenhet. Ezt sajnos elbuktam, nem sikerült addigra a végére érnem, de úgy voltam vele, hogy nem gond, jó munkához idő kell, és inkább legyen kész később, végül is bármikor beküldhetem. A 2020-as megjelenés tehát egyre messzebb került tőlem, de végül csak befejeztem a kéziratot.
Korábban még sosem csináltam ilyet, de most kinyomtattam, úgy olvastam újra, színessel jelöltem, hol kell javítanom. Mindent beleadtam, őszintén hiszem, hogy az eddigi legjobb formájában van a történet. Biztosan van még mit javítani rajta, hiszen egy regényen mindig lehet javítani, de elégedett vagyok a végeredménnyel. Május legvégén beküldtem a kiadóhoz a kész regényt. Azt mondták, körülbelül három hónap múlva kapok választ, nagyjából augusztusban tehát kiderül, tetszik-e a kiadónak a regényem. Ekkor még mindig reménykedtem, hogy talán, talán megjelenhet idén, mert én már csak egy ilyen örökké reménykedő típus vagyok, az utolsó utáni pillanatig kitartok. Hiszen volt már, hogy augusztusban hirdettek eredményt az Aranymosáson, mégis belefért az az évi kiadói tervbe a győztes írás.
Csakhogy az egyenletemben nem esett elég nagy súllyal a latba a koronavírus. Nemhogy az én regényemnek nem maradt hely az idei kiadói tervben, gyakorlatilag mindenkit áttoltak jövőre, egy kézen meg lehet számolni azokat a magyar könyveket, amik kijöttek idén. Ez persze érthető, még ha roppant szomorú is, mind íróként, mind olvasóként. A kiadónak talpon kell maradnia, ez külsős munkatársukként ráadásul személyes érdekem is. Az viszont már nem volt érthető számomra, hogy eltelt a három hónap, vége lett a nyárnak, az augusztusnak, és még mindig nem jött válasz. Semmiféle jelzés. Gondoltam, talán csak elfelejtődött a dolog, úgyhogy írtam egy érdeklődő levelet, amire jött is válasz, miszerint az idei megjelenések a fontosak, most arra koncentrálnak, és egyelőre nincs lektori a regényemről, de amint lesz valami, jelentkeznek.
Megértettem, úgy voltam vele, hogy akkor kell még pár hét, egy-két hónap talán. Aztán eltelt a szeptember. Az október. A november. Én pedig megtörtem lelkileg. Írtam még egy udvarias e-mailt, megkérdeztem, mire számíthatok. Nemhogy magyarázatot nem kaptam arra, miért nem sikerült a saját maguk által szabott határidő( kétszeresé)t betartani, semmiféle válasz nem érkezett. Nyilván én sem vártam volna egyik kiadótól sem a biztos választ, de ők ígértek nekem valamit.
Nagy pofon volt rájönni, hogy ismét csőbe húztam saját magamat, ahogyan anno az Aranymosással is tettem két alkalommal. Egy olyan pofon, amiből azóta sem sikerült felállnom. A 2021-es év arról fog szólni, hogy megpróbálom összekaparni magamat a földről. Minden erőmmel azon leszek, hogy még így, sok-sok évnyi kudarc után is őszintén, tisztán tudjam élvezni az írás örömét. Az év elején vissza kellett találnom hozzá, meg kellett keresnem, mi az, amit valójában élvezek az írásban, és ha akkor ment, talán most is menni fog. Talán csak időre van még szükségem.
Azóta tettem néhány további lépést a céljaim érdekében, de most megint várok, egyre csak várok. Talán a semmire, talán a mindenre. Addig is írok egy új történetet, egy Aladdin-feldolgozást, az Ardahan végzetét, ami remélhetőleg az olvasókat is ugyanúgy magával ragadja, ahogyan engem is rabul ejtett. Ezt a történetet publikálom a Wattpaden is, ahonnan rengeteg szeretetet és pozitív visszajelzést kaptam az idén. Elképesztő, mennyien rátaláltak a legelső befejezett regényemre, amit közel tíz éve írtam, és bár a kiadó publikálásra éretlennek nevezte, rengeteg embert megfogott. A lelkesedésük rám is átterjedt, ezért elkezdtem megírni hozzá a folytatást is. Anno négy részt terveztem, ma már biztos vagyok benne, hogy annyi nem lesz. Három talán, kettő biztosan. Tervezek még hozzá kiegészítő történeteket is a múltból, ötletből nincs hiány. Csak az a fránya idő, az a kevés.
Sajnos elég borúsra sikerült ezt az évértékelő. Nem tudok számtalan nyertes pályázatról beszámolni, mert egyre sem neveztem, tavaly megfogadtam, hogy nem fogok pályázatokra írni, nem pocsékolom ezzel az időmet, inkább a regényeimre koncentrálok, mert a valódi célom az, hogy végre felkarolja valamelyik kiadó a történeteimet. Ezért dolgoztam idén, és bár egyelőre nem értem el semmit, talán 2021 még a vírus okozta károk kiheverése közepette is lehetőségekkel telibb, szerencsésebb és gazdagabb lesz, mint 2020 volt.
És hogy egy kicsit pozitívabban zárjam a bejegyzést, csokorba gyűjtöm az idei év írós sikereit:
- Újraírtam a Tempust. Másfélszer!
- Rengeteg lelkesítő kommentet és szeretetet kaptam a Wattpaden, arra a regényemre, amit a kiadók korábban kerek-perec elutasítottak, az olvasókat mégis sikerült megragadni vele.
- Belekezdtem az Elemek akadémiája folytatásába, és remek terepnek érzem arra, hogy a karakterfejlődést gyakoroljam.
- Belekezdtem egy új regénybe, az Ardahan végzetébe, amit új ötlet és új szerelem lévén természetesen az eddigi legjobbnak érzek.
- Sok pofon után túlléptem a saját ostobaságomon, és új esélyeket adtam saját magamnak.
Remélem, hogy a 2021-es év mindenkinek sokkal jobb és könnyebb lesz. Kívánom, hogy elérjétek a céljaitokat, hogy újakat tűzzetek ki magatok elé és mindebben boldogságra leljetek!
Jövőre találkozunk! :)