Hónapok óta nem írtam „naplót” arról, hogy haladok a Tempusszal, de szerencsére nem azért, mert nem haladtam. :) Sőt, ami azt illeti, elképesztő szövegmennyiségen vagyok túl, merthogy újra kellett írnom gyakorlatilag a regény egész első felét. És igen, ezt úgy értem, hogy a nemrég újraírt verzió helyett kellett újat írnom.
Lelkileg borzalmasan nehéz volt feldolgozni, hogy azt hittem, célegyenesben vagyok, hogy kész leszek március végére, és jött a pofon, hogy nemhogy nem leszek kész, gyakorlatilag visszacsúsztam a munka elejére.
Nagyon remélem, hogy sikerült tanulni belőle, és a jövőben okosabban csinálom majd ezt az egészet, mert őszinte leszek, nem olyan jó móka harmadszorra is megírni valamit, mert még mindig nem működik. Átírni teljesen más, jeleneteket cserélni, javítgatni… De megint a legelejétől megírni… Embert próbáló feladat.
És biztos, hogy fel is adtam volna, ha nincs az én zseniális szerkesztői tehetséggel megáldott barátnőm, aki végig bátorított és elképesztően sokat segített. Biztos vagyok benne, hogy néha nagyon fafejűnek tűntem és egyszerűen nem akart belemenni a fejembe, hogy miért nem jó úgy, ahogy, és nem kevés türelem kellett hozzá, hogy ezt elviselje szegény.
Azt hiszem, most tanultam meg igazán, hogy bár az írás magányos tevékenység, valójában mégsem az, szükségünk van mások bátorítására, segítségére, hogy segítsenek visszanyerni a lelkesedésünket, ha mi épp elvesztettük.
Amik nekem nagyon hasznosak voltak a lelkesedésem visszaszerzésében, az egyrészt egy Pinterest-tábla készítése, másrészt egy zenelista.
A Pinterest-tábla itt érthető el sok-sok szekcióval, a Spotify lejátszási listám pedig itt.
Ami óriási tanulsága volt még ennek az újraírásnak az az, hogy persze, nagyon fontos a béták véleménye, de végeredményben csakis arról szabad írni, ami igazán érdekli, ami igazán lázba hozza az embert. Hogy mások szavaival éljek, olyasmit kell írni, amit te magad szeretnél elolvasni. Közhelyesnek tűnik a tanács, de rengeteget segíthet, ha épp mélyponton vagytok. Meg kell keresni azt, hogy mi izgalmas az adott jelenetben, és arról írni! :)
Nemrég fejeztem be a 21. fejezetet, már csak kettő van hátra. A 22. nehéz lesz, melós, ezt még sosem írtam meg (az első verzióban más volt a végkifejlet, a másodikban pedig nem jutottam el idáig). Nehéz lesz, de remélem, izgalmas is. :) Az utolsó fejezet pedig tudom, hogy csupa öröm lesz, mert elrendeződik a karakterek sorsa és mindenkire ránézünk egy kicsit, hogy alakul az életük a végkifejlet után! :)