Régi-új regényhez régi-új kép is dukál, így mostantól ezt a kiemelt képet használom majd. :) Apróság, de szimbolikusnak érzem.
Tehát! Rég írtam már a Tempusról. Leginkább azért, mert félreraktam, és úgy gondoltam, hogy majd egyszer, valamikor a jövőben ismét előveszem. Aztán úgy döntöttem, jelentkezem dramaturgia kurzusra, és jobb választásnak tűnt ezen a regényen dolgozni, mint a friss seb Aurorán. Úgy gondoltam, hogy pihent eleget a regény a 2018-as Aranymosás óta ahhoz, hogy kíméletlenül hozzá tudjak nyúlni, és ne sajnáljam a már megírt fejezeteket, történetbeli eseményeket, sőt, szereplőket.
Mint kiderült, az egész meglévő szöveget el kellett engednem. Végül E/3-ban írom a történetet, pedig még az E/1 jelennel is próbálkoztam, ami igen jól állt neki, de végül mégis a közeli E/3 mellett tettem le a voksomat.
És most úgy érzem, igencsak összeállt a sztori. Most jön a munka oroszlánrésze: újra kell írnom az egészet. Eddig két fejezetet írtam meg, azokkal elégedett vagyok. Jöjjön hát a többi! :)