Tegnap megírtam két fejezetet. A 43-ast (ez Alice szemszögéből játszódik) és a 44-est (ez Calebéből). A másodikról nem tudom, hogy sikerült. Egy kis kihagyás után újra kell majd olvasnom. Néha kicsit bizonytalan vagyok, hogy mennyire sikerült eltalálni a férfi hangnemet, és ez most egy érzelmekkel teli rész (nem szerelmes, de sok-sok érzelem van benne). A múltkor is azt hittem, hogy egy részlet, amit megírtam, nyálas és nyavalygós lett, de aztán utólag átolvasva már nem tűnt annak. Remélhetőleg ezzel is így lesz.
Most már csak két fejezet hiányzik, és ezek már könnyebbek lesznek. A következő azért, mert rengeteg lehetőség rejlik benne. A legutolsó pedig azért, mert már rengetegszer végiggondoltam, mi fog történni benne. Ezután vissza kell térnem a regény közepére, van ott ugyanis két fejezet, ami eredetileg egy volt, de végül kettészedtem, mert többet akartam megmutatni a Tempus működéséből, hogy ne tűnjön túlságosan érthetetlennek és rohanásnak az a rész ott. Ez nagjyából három oldalt jelent majd.
Ezután jöhet az átolvasás és a bétáztatás. Erre már nincs olyan rengeteg idő, mint amennyi lehetett volna, de az írást nem lehet siettetni. Én legalábbis nem tudom. Nagyon sokat számít az, hogy hogyan érzem magam, és az utóbbi évben elég döcögősen mentek a dolgok, sok-sok lent volt, kevés fenttel.