Megint úgy érzem, mintha megakadtam volna. Nem csak az írással, de az egész életemmel.
Mintha nem lenne értelme annak, hogy írok, mert úgysem olvassa el senki. És hát hazudhatjuk magunknak azt, hogy nem számít, igenis számít. Azért nem naplót írok, hogy hátha majd később mások is elolvassák, esetleg tetszeni is fog nekik vagy valamilyen gondolatot ébreszt bennük és ezt majd megosztják velem.
Merjünk nagyot álmodni: azért írok, hogy egyszer majd kiadják.
És annyi ötletem van. Annyi történet kavarog a fejemben. Annyi érzés. Annyi élethelyzet.
De nem látom az értelmét annak, hogy belefogjak. Kezdek belesüppedni a semmibe.