Fontos, hogy visszajelzéseket kapjunk az olvasóktól. Leginkább azért, hogy tanulhassunk belőle. Láthassuk, hogy hol rontottuk el, hol csináltuk jól, min kéne még csiszolni, stb.
Azt hiszem, hogy a legtöbben ott rontják el, hogy rettenetesen megsértődnek a negatív kritikákon. Nyilván, ha bántó szándékkal írják, akkor ez jogos. De őszintén? A negatív kritikából lehet a legtöbbet tanulni. Persze, jól esik az embernek, ha azt mondják, hogy tetszett, amit alkotott, de ha csak ilyesmit hall, akkor még véletlenül elhiszi, hogy ő már kész író, és minden, amit papírra vet, tökéletes.
Meg kell próbálni objektíven szemlélni a saját írásunkat: olvassuk el úgy, mintha valaki más művét olvasnánk! Ez sokat segít, főleg a nyelvtani kuszaságok kibogozásában. Ez természetesen nem könnyű, hiszen minden egyes leírt szó a saját gyermekünk; minden egyes karakter mi magunk vagyunk, még akkor is, ha látszólag egyáltalán nem hasonlít ránk a megalkotott személy.
A kritikák fontosak és hasznosak. A kritikusoknak már csak azt kell megtanulniuk, hogy sikerüljön olyan köntösbe bújtatniuk a mondanivalójukat, ami nem sértő, de ugyanakkor őszinte is. Ha valami rossz, meg kell mondani, hogy rossz. Ha valami jó, dicsérni kell. Így tudnak az írópalánták fejlődni!