Épp egy bejegyzést írtam egy dalszövegről, és azt a kifejezést használtam, hogy „tudok vele azonosulni”. És ez irodalmi szempontból is elgondolkoztatott.
Azt hiszem, hogy egy (szórakoztató jellegű) műnél az a legfontosabb, hogy az olvasó azonosulni tudjon a karakterrel, a környezettel, a problémával, vagy bármivel az írásból. Ha nem képes rá az író, hogy ezt a légkört megteremtse, akkor ott valami hatalmas probléma van.
Persze itt is vannak különbségek, hiszen ami x-nek tetszik, és amivel x azonosulni tud, azzal nem biztos, hogy ugyanígy vagy y is. Tehát nem lehet rámondani egy dologra, hogy az eleve rossz, mert épp ez a csodás az irodalomban: mindenki másképp értelmezni, és mindenki másképp éli át egy adott mű olvasását. Sőt, még egy bizonyos ember is másképpen reagál egy adott műre bizonyos helyzetekben.
Azt hiszem, erről ennyi, amit el lehet mondani.