Nemrég belekezdtem egy Csipkerózsika átiratba. Ez egy olyan sztori, aminek az első felét angolul már megírtam (novellaként), a második felébe pedig belekezdtem, de sosem fejeztem be. Eszembe jutott, hogy miért is ne írnám meg kibővítve, magyarul. Az alapok jók, tudom, merre halad és fog kifutni a sztori, és nagyszerű lehetőség arra, hogy gyakoroljam azt, amit az Aranymosáson problémaként tüntettek fel. Most úgy döntöttem, E/1 helyett E/3-ban írok, és kifejezetten élvezem. Régóta csak E/1-ben írtam, most üdítő ez a változás.
Ismertető:
Csipkerózsika újragondolva.
Aurora hercegnő már nem hisz a mesékben. Épp száz éve rostokol a kastély legmagasabb tornyának legmagasabb szobájában, és az égvilágon semmi sem történik – nem érkezik meg érte a herceg fehér lovon, hogy csókjával felébressze az álmából.
Viszont felbukkan Philip, a mágus, aki Aurora minden korábbi tapasztalatával szemben ragaszkodik hozzá, hogy a hercegnő igenis el tudja hagyni a szobáját, elég csupán egy nagy lépést tennie, és már szabad is. Aurora végső elkeseredésében próbára teszi az ifjú mágus szavait, és döbbenten tapasztalja, hogy bizony igazat szólt. Úgy dönt, kezébe veszi a saját sorsát, nem vár tovább a felmentőseregre, inkább ő maga lesz a saját szerencséjének kovácsa, és követi Philipet ki, az ismeretlen nagyvilágba.
Igazából nem egy, hanem kettő mesét fogok ötvözni ebben, az első felében a Csipkerózsika lesz az alap, a második felében pedig egy másik, ezt egyelőre nem árulom el, de az is klasszikus mesének számít, bár nem népmese. És nem, nem az Alice. :)