Tempus Diaries – 22. fejezet

Leadtam. Jött az automatikus válasz, hogy megérkezett a levelem.

Tulajdonképpen nem is tudom, mit érzek, a félelem és a megkönnyebbülés egyvelege feszít.

14,7 ív, több mint három év az életemből. No, nem azért, mert három évig bőszen dolgoztam rajta, hanem mert mindig volt valami, amit előtérbe kellett helyeznem az írással szemben, és így utólag, két diplomával a hátam mögött azt mondom, nem feltétlenül érte meg. De a múlt elmúlt, most már koncentrálhatok az írásra annyit, amennyit csak szeretnék (pontosabban, amennyit a munka enged).

Az biztos, hogy tavaszig, illetve jobb esetben nyárig tűkön ülök majd. Remélem, ezt nem húzzák-vonják majd, mint az eddigi pályázatokat, illetve az olyan játékokat, amelyeknek eredményhirdetése sem volt végül (ez utóbbi nem az Aranymosás team, csak maga a kiadó).

Back to Top