Tempus Diaries – 19. fejezet

Bevallom, kissé kétségbe voltam esve idáig. Nem haladtam az átírással. Nagyjából tudtam, mit szeretnék, valahogy mégsem ment. Azt hiszem, akármennyire is tudtam, a részletek mégsem voltak kidolgozva. Rettenetesen frusztrált a dolog. Ma sem megy. És ma sem. Hiába ültem felette, nem igazán haladtam. Már úgy voltam vele, hogy a fene essen az egészbe, inkább megyek elmosogatok pár edényt. Megnyitottam a csapot, és szinte azonnal beugrott a megoldás. Végül összevontam két fejezetet, ennyi kellett, meg az, hogy valami csoda folytán túljussak az írói blokkon.

Kissé ambivalens érzelmeim vannak, mert tegnap is kidobtam egy egész fejezetet. Tudom, hogy nem baj, sőt, nagyon is jót tettem a regénynek, mégis kicsit sajnálom a munkámat, meg hogy időt pazaroltam rá most utólag, amikor végül rájöttem, hogy jobb lesz megválni tőle. Egyrészt örülök, másrészt sajnálom a kárba veszett munkát. Talán majd egyszer, érdekességképp felrakom a blogra ezeket a törölt fejezeteket. :)

Jelenleg egy fejezet hiányzik a könyv első feléből, most kezdem a munkát a másodikkal. Ott újraírni talán nem kell majd, inkább csak hibákat javítani. Lesz, amit ott is kihúzok, természetesen, illetve olyasmi, amit át kell variálni, de úgy érzem, azzal már kevesebb a munka, mint az első résszel.

Legközelebb okosabban csinálom majd, nem követek el ilyen kezdő hibákat, csak a saját időmet rabolom vele. Nagyon fontos odafigyelni arra, hogy tényleg csak olyan fejezeteket írjon az ember, amelyek előrébb viszik a cselekményt valamilyen módon. Nem szabad filler fejezeteket írni, mert akármennyire is kedves az író számára, akármennyire is úgy érzi, hogy ezzel sokat hozzátesz egy adott karakterhez, valószínűleg a dramaturgia rovására megy és leül tőle a cselekmény. Persze, most itt okoskodom, aztán ki tudja, lehet, hogy én sem érek el semmilyen helyezést az Aranymosáson. De fel a fejjel, a remény hal meg utoljára! :)

Back to Top