The Tempus Diaries – 5. fejezet

Tegnap írástechnikai előadáson voltam, Varga Bea (On Sai) adott elő, ezúttal a karakterábrázolásról. Ez volt a harmadik alkalom, hogy elmentem az előadására. Az elsőn arról volt szó, miért esnek ki a regények a kiadóknál az első öt oldal alapján, a másodikon a világépítésről beszélgettünk, most pedig, ugye, a karakterek ábrázolása volt terítéken. Talán a legelső előadás volt gyakorlati szempontból a leghasznosabb eddig, mert rengeteg mindent megtudtam arról, hogyan gondolkoznak a szerkesztők, mit keresnek egy regényben, mitől lesz eladható. A másik kettő előadáson inkább elméleti, kicsit elvontabb dolgok hangzottak el, és nem mindig egyszerű átültetni az ilyesmit a gyakorlatba. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elmentem, csak ne lett volna olyan iszonyatosan meleg. Néha már nehéz volt koncentrálni, hiába volt érdekes a téma.

De igazából nem is ezt akartam elmesélni, hanem azt, hogy épp a vonaton ültem hazafelé, amikor egyszer csak a helyére kattant Alice motivációja. Nem hiszem, hogy köze volt a dolognak az előadáshoz, de az is lehet, hogy igen. Talán mélyen, tudatalatti szinten megérintett ott valami. Vagy csak véletlen egybeesés volt, ki tudja. Mindenesetre most már pontosan tudom, mi motiválja Alice-t a felszínen és a mélyben. Ez utóbbi olyasmi, amit ő maga nem is igazán tud, nem fogalmazódott meg benne, nem kristályosodott ki benne. De a regény végére meg fogja érteni. :)

Back to Top