The Tempus Diaries – 1. fejezet

Tulajdonképpen Margaret Atwoodtól loptam ezt az ötletet, aki amolyan írónaplót vezetett (régebben legalábbis biztosan). Ezt onnan tudom, hogy az előző félévben előadást tartottunk a The Handmaid’s Tale-ből, és rengeteg sok cikket olvastunk hozzá. Az egyikben szerepelt ez is. Izgalmas volt olvasni, mit gondolt Atwood, mit tartott érdekesnek. Persze, ott csak töredékek voltak, de arra gondoltam, miért ne írhatnék én is ilyet? Jó lenne később visszaolvasni, és talán leírni a megoldhatatlannak tűnő problémákat is gordiuszi csomóként vágnám át.

Persze, szomorú, hogy nem a regény megírásának elejétől vezetem ezt, ugyanis a fele már készen van. A címe nagyon meglepő módon Tempus lesz, legalábbis egyelőre így gondolom, aztán meglátjuk. Igyekszem mindenhez pozitívan állni.

Két nagyobb változást eszközöltem az alkotói folyamatomban:

1) Táblázatot készítettem, és leírtam, hogy mit akarok az egyes fejezetekbe írni. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem kerülhet bele más, vagy ne kerülhetne bele plusz fejezet, esetleg ne szednék szét vagy vonnék össze bizonyos fejezeteket– ugyanis eddig mindegyikre sor került már. Tehát igyekszem rugalmasan hozzáállni ehhez is, viszont ettől sokkal átláthatóbbá válik az egész, nem felejtek ki semmit, és úgy érzem, most megvan a történet megfelelő íve. Tényleg nagyon bízom ebben a regényben. :)

2) Igyekszem nagyon is hallgatni a kritikákra. Két ember van, aki biztosan elolvassa, amit írtam, de szerintem ha kész lesz, még párnak el fogom tudni küldeni, és mindegyikükben bízom, hogy nem csak annyit fognak mondani „tetszett/nem tetszett”, hanem részletes kritikával látnak el. Merthogy abból tanul az ember. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de én már nem tudok ilyenkor még egyszer nekiesni a szövegnek, kell egy kis nyugi, mire elszakadok tőle annyira gondolatban, hogy át tudjam írni. Úgyhogy az eddigi visszajelzéseket elraktároztam, a további írásban mindenképpen segítenek, a korábbi fejezeteket pedig később átírom.

Tegnap megírtam a jelenleg 21. fejezetet (eredetileg ez a 19. lett volna, de egyet szétszedtem, és került bele egy új is). Úgy gondoltam, hogy nem lesz elég hosszú, de végül a párbeszédekkel meglett annyi, amennyit kb. gondoltam neki. És úgy érzem, történtek is dolgok, tehát nem a semmiről írtam, és húztam-nyúztam a szöveget. Ez régebben jellemző volt rám, de akár harmadik nagy változtatásnak is írhatnám, hogy nagyon ügyelek arra, ne legyen ilyen. A kliséktől is próbálom mentesíteni a regényt, de ez nem olyan egyszerű feladat, hiszen nem sok új van a nap alatt, ha az ember egy adott műfajban dolgozik. (Ifjúsági regény. Vagyis, inkább New Adultnak érzem, mint Young Adultnak. Bár nem írtam bele konkrét kort, de a szereplők inkább huszonévesek, mint tizenévesek. Remélem, azért mindenki magáénak és vele egykorúnak érzi majd őket. :) )

Back to Top