Zavarta a fény.
Körbepillantott a szobában, majd le saját magára. A ruha gyönyörű volt. A frizurája is. Az ékszerek, a smink, a körmei… Mind elsőrangú munkák voltak. Ismét körbenézett a helyiségben, ám ezúttal megállapodott a tekintete egy aranyozott szélű, aprócska bútoron. Túl kicsi volt ahhoz kényelmesen lehessen rajta ülni, azonban tökéletesen illett a kastély hangulatához.
Leendő férje választotta ki a helyszínt, ő pedig nem tiltakozott. Mit is mondhatott volna? Hiszen gyönyörű az épület, a táj festői, s az egész olyannyira meseszerű , mintha csak egy képeskönyv lapjairól kelt volna életre. Elegáns, ízléses, elbűvölő és sokszor megdöbbentő. Rengeteg mindent el lehetett mondani róla, azonban valami mégis hiányzott. Nem ő volt.
Tudta, hogy érzelmek viharának kellett volna benne dúlnia. Öröm, izgatottság, türelmetlenség, enyhe félelem, hitetlenség… Azonban az egyetlen dolog, amit érzett, az a lámpa fénye által okozott bosszúság volt.
Hirtelen nem értette, hogy miért is mondott igent azon a hűvös szeptemberi estén. Jövendőbelije idegesítő volt, sokszor mintha nem is értette volna, amit mondott neki, és ő annyira utálta a férfi vicceit. Persze, a maga módján jóképű volt, az ágyban egész jó, és vezető beosztásban dolgozott kiemelkedő fizetéssel, ami tulajdonképpen megoldotta volna problémáinak a nagy részét.
És szerette őt.
Igen, talán ennek kellett volna az első dolognak lennie, ami eszébe jut a férfiről, azonban mégis az utolsó volt.
Nem mitha számított volna. Nem lesz esküvő, nem lesz boldogító igen, nem lesz nászút, nem lesz semmi.
Ismét lenézett, azonban most már nem tudta figyelmen kívül hagyni az egyre terjedő vörös foltot.
Érezte a fájdalmat, azonban az egyetlen dolog, amire figyelni tudott, az a vakító fény volt. Azt kívánta, bárcsak eltűnne, bárcsak jönne valaki, aki enyhíti a kínt.
És mintha csak imái meghallgattatásra találtak volna, életlenedni kezdtek körülötte a bútorok körvonalai. Minden egyes múló pillanattal egyre könnyebb és könnyebb lett, s aztán már egyáltalán nem érzett fájdalmat.
Végül nem maradt más, csupán a sötétség. Üres, néma és jéghideg sötétség.