Most nem a saját gondolataimat szeretném leírni, hanem két részletet egy interjúból, amelyet George R.R. Martinnal, A Song of Ice and Fire [A tűz és jég dala] regényciklus szerzőjével készítettek a Game of Thrones [Trónok harca] legutóbbi részével (illetve a regényfolyam ehhez tartozó részével) kapcsolatban.
Íme az első idézet, amelyet néhány szereplő halálával kapcsolatban mond:
„It was like murdering two of your children. I try to make the readers feel they’ve lived the events of the book. Just as you grieve if a friend is killed, you should grieve if a fictional character is killed. You should care. If somebody dies and you just go get more popcorn, it’s a superficial experience isn’t it?”
[Olyan volt, mintha megöltem volna két gyerekemet. Próbálom elérni, hogy az olvasók úgy érezzék, hogy ők maguk is átélik a regény eseményeit. Épp ahogyan meggyászolod egy barát meggyilkolását, akkor is gyászolnod kellene, amikor egy kitalált karaktert gyilkolnak meg. Érdekelnie kellene. Ha valaki meghal, te meg csak hozol még egy kis pattogatott kukoricát, akkor az egy elég felszínes élmény, nem?]
És a következő idézet, amelyet csak úgy általánosságban, az írással kapcsolatban említ:
„I think the best fiction captures life in all its light and darkness.”
[Úgy vélem, hogy a legjobb írások az életet annak minden fényével és sötétségével együtt jelenítik meg.]