Mivel túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bármiféle értelmes gondolatot kipréseljek magamból, ezért most inkább John Fowles A francia hadnagy szeretője c. regényből vett idézetekkel szórakoztatom a nagyérdeműt.
Hatalmas igazságok vannak benne, s még ha nem is tud velük azonosulni az ember, akkor is érdekes bepillantást nyerni egy író gondolataiba.
„Ezt a történetet a képzelet szülte. Ezek az alakok az én agyamban termettek. Ha eddig úgy tettem, mintha ismerném alakjaim lelkét és legtitkosabb gondolatait, ez azért van, mert tartottam magam a történetem idején általánosan elfogadott regénykonvencióhoz (bizonyos mértékben a szókincshez és a „hangvételhez” is): hogy tudniillik a regényíró mindjárt Isten után következik. Ha nem is tud mindent, úgy tesz, mintha tudna.”
✿✿✿
„Önök azt gondolhatják, hogy a regényíró mindig kész tervekkel dolgozik, s a jövő, amit az Első fejezetben megjósol, elkerülhetetlenül valósággá válik a Tizenharmadik fejezetben. Csakhogy az írókat számtalan különféle ok sarkallja írásra: a pénz, a hírnév, a kritikusok, a szülők, a barátok, a szeretők; a hiúságba büszkeség, a kíváncsiság, az élvezetvágy: mert a műbútorasztalos is élvezi a bútorkészítést, az iszákos az ivást, a bíró a bíráskodást, a szicíliai, hogy ellenségét hátba lőheti. Egész könyvet tölthetnék meg az okokkal, s az mind igaz lenne, noha nem mindnyájunk esetében. Csupán egyetlen indok a közös mindnyájunk szemében: olyan világokat akarunk megteremteni, amelyek éppoly valóságosak, de mégis mások, mint az a világ, amely létezik. Vagy létezett. Ezért nem tudunk előre tervezni. Tudjuk, hogy a világ élő szervezet, és nem gép. Azt is tudjuk, hogy a jól megteremtett világ független teremtőjétől; a megtervezett világ (az olyan világ, amelyről lerí a megtervezettség) halott világ. Alakjaink és eseményeink akkor kezdenek igazán élni, amikor már nem engedelmeskednek nekünk.”
✿✿✿
„Az író persze még ma is valamiféle isten, hiszen teremt (még a leginkább aleatorikus avantgard regénynek sem sikerült gyökerestül kiirtania szerzőjét); valami azonban megváltozott: többé nem a viktoriánusan mindentudó és kinyilatkoztató istenségek képét viseljük, hanem – az új teológiai felfogás szerint – a fensőbbség helyett a szabadság lett a jelszavunk.”