Nyolcadik fejezet – Támogatás

Talán ami a legfontosabb egy író életében, az a támogatás. Ha az nincs, akkor bizony igazán nehézkessé válik a folytatás. Engem nem támogatnak. Bár, talán ez nem is a legmegfelelőbb kifejezés. Mert elméletben megvan a támogatás. Csak gyakorlatban nincs.

Senki sem akarja elolvasni, amit írok. Senkit sem érdekel, hogy írok-e épp. Senkit sem érdekel, hogy mit csinálok. Az se érdekelne senkit sem, ha nem folytatnám.

És így…. Nehéz. Talán ezért is érzem azt, hogy feladtam lélekben már a harcot, amikor igazából még bele sem kezdtem. Mert talán nincs is értelme belekezdeni. Szélmalomharcot vívni… Minek? Arra ott van Don Quijote. Én ahhoz már túlságosan felnőttem és „kiégtem”, hogy ilyesmiben higgyek.

Back to Top