Volt egyszer egy Piroska nevű illető, aki egy hatalmas erdő szélén élt az édesanyjával. Egy nap az anyja arra kérte, hogy vigyen el egy kosár friss gyümölcsöt és ásványvizet a nagymamája házába – na nem mintha ez lenne a nők dolga, hanem azért, mert ez egy önzetlen cselekedet volt, és elősegítette a közösségi szellem kialakulását. Továbbá, a nagymama nem volt beteg; tökéletes testi-lelki egészségnek örvendett, és önálló, felnőtt nőként tökéletesen képes volt ellátni magát.
Így hát Piroska elindult kosarával az erdőn keresztül. Sokan úgy tartották, hogy az erdő baljós és veszélyes hely, és soha be nem tették volna oda a lábukat. Azonban a bimbódzó szexualitású Piroska önbizalma olyannyira rendíthetetlen volt, hogy egy ilyen teljesen egyértelműen Freudi kép nem tántorította el őt a céljától.
Útban a nagymamája házához, Piroskát leszólította egy farkas, azt kérdezvén, hogy mi van a kosarában.
– Némi egészséges harapnivaló a nagymamámnak, aki természetesen tökéletesen képes gondoskodni magáról, hiszen önálló, felnőtt nő – válaszolta Piroska.
–Tudod, kedveském, nem igazán biztonságos egy magadfajta kislánynak egyedül átvágnia az erdőn – mondta a farkas.
– Kifejezetten sértőnek találom ezt a szexista megjegyzést, de hajlandó vagyok elsiklani felette azon státuszod miatt, ami hagyományosan a társadalomból kivetett egyén sajátja, illetve a stressz miatt, ami arra késztetett, hogy kialakítsd a saját, mellesleg teljes létjogosultsággal bíró, világképedet. Most, ha megbocsátasz, mennem kell – felelte Piroska.
Piroska továbbindult az ösvényen. De mivel a társadalmon kívüli szerep felszabadította az egyenes, nyugati gondolkodásmód iránti szolgai elkötelezettség alól, a farkas ismert egy gyorsabb utat a nagymama házához. Berontott a házba, és megette a nagymamát, ami egy teljesen érthető tett egy magafajta ragadozótól. Aztán, nem törődve azzal, hogy a merev, tradicionalista világkép szerint mi férfias és mi nőies, felvette a nagymama hálóingét, és bemászott az ágyba.
Piroska belépett a kunyhóba, és így szólt:
– Nagymama, hoztam neked egy kis zsírszegény, nátriummentes harapnivalót, ezáltal tisztelegve előtted, bölcs és gondoskodó matriacha.
– Gyere közelebb, gyermekem, hogy jobban láthassalak – mondta nyájasan az ágy mélyéről a farkas.
– Ó, elfelejtettem, hogy olyannyira vizuálisan akadályoztatott vagy, mint egy denevér. Nagymama, hogy neked milyen nagy a szemed! – mondta Piroska.
– Sokat látott, és sok mindent megbocsátott már, kedveském.
– Nagymama, hogy neked milyen nagy orrod van – mármint relatíve, persze, és természetesen vonzó is a maga módján.
– Sokat szagolt, és sok mindent megbocsátott már, kedveském.
– Nagymama, hogy neked milyen nagy fogaid vannak!
– Tökéletesen elégedett vagyok azzal, aki és ami vagyok – ugrott ki az ágyból a farkas.
Karmaival megragadta Piroskát, azon indíttatásból, hogy felfalja őt. Piroska sikoltott – na persze nem azért, mert a farkas jól láthatóan nem saját nemének megfelelően öltözött, hanem azért, mert egyértelműen kimutatta azon szándékát, hogy jelentős mértékben megsértse Piroska intim szféráját.
A sikoltást meghallotta egy arra járó személy, aki foglalkozását tekintve favágó volt (azaz fűtőanyag-technikai szakreferens, ahogy ő hívta magát). Amikor berontott a kunyhóba, meglátta a patáliát, és megpróbált közbeavatkozni. De amint felemelte a fejszéjét, Piroska és a farkas megálltak.
– Mégis mit képzel, mit csinál? – kérdezte Piroska.
A favágó pislogott egyet, és megpróbált válaszolni, de elakadt a szava.
– Beront ide, mint egy neandervölgyi, és a fegyverre bízza a gondolkodást! – kiáltotta Piroska. – Szexista! Fajgyűlölő! Hogy merészeli azt feltételezni, hogy a nők és a farkasok képtelenek megoldani a problémáikat egy férfi segítsége nélkül?!
Meghallván Piroska szenvedélyes beszédét, a nagymama kiugrott a farkas szájából, megragadta a favágó fejszéjét, és levágta a férfi fejét. Mindeme megpróbáltatások után Piroska, a nagymama és a farkas úgy érezték, hogy egyfajta összetartás alakult ki közöttük. Úgy döntöttek, hogy közös erővel létrehoznak egy alternatív háztartást az erdőben, ami a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapszik, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.