Érdekes téma. Nem igazán szeretek írni róla részletesen. Nehezen találom meg az egyensúlyt. Általában keveset adok belőle az olvasóknak, túl sokat hagyván ezzel a képzeletre. (Legalábbis ért már ez a kritika.) Ha pedig el is találom a megfelelő mennyiséget, nem tudom, hogy pontosan hogy írjam.
Éppen ezért meglepő, hogy mostanában egyre többször kerít hatalmába az érzés, hogy expliciten fejezzem ki magamat ebben a témában. Nem a meglévő műveimnél (azaz azok folytatásaiban), mert egy kivételével nem igazán illik szerintem egyik hangulatához sem, de egy új irományban. Talán bele kellene kóstolnom egy újfajta stílusba. Végül is mi más viheti előrébb a kezdő írót a művésszé válás rögös útján, mint a kalandozás?