George Mikes – Hogyan legyünk külföldiek: általánosságok

Figyelmeztetés a kezdők számára

Angliában[1] minden fordítva van.

Vasárnaponként a kontinensen még a legszegényebb ember is felveszi a legjobb ruháját, megpróbál tiszteletreméltónak tűnni, és ezzel egy időben a vidék felhőtlen és vidám lesz; Angliában még a leggazdagabb főnemes vagy autógyáros is fura göncökbe öltözik, borotválatlan, és az egész vidék unalmas és sivár lesz. A kontinensen egyetlen téma van, amit el kell kerülni – az időjárás; Angliában, ha nem mondod naponta legalább kétszázszor, hogy „Csodás napunk van, nemde?”, akkor egy kissé balgának fognak tartani. A kontinensen a vasárnapi újság hétfőn jelenik meg, Angliában – az egzotikus különlegességek országában – vasárnap. A kontinensen az emberek úgy használják a villát, mintha az egy lapát lenne; Angliában fejjel lefelé tartják, és úgy halmoznak rá mindent, még a zöldborsót is.

 

A kontinensen, egy buszon, ami épp egy megállóhely felé tart, a kalauz csenget, ha azt akarja, hogy a busz megállás nélkül továbbhaladjon; Angliában akkor csengetnek, ha meg akarják állítani a buszt. A kontinensen minden kóbor macskát a saját érdemeihez mérten kezelnek ­– néhányat szeretnek, néhányat csak tiszteletben tartanak; Angliában az összesen imádják, mint az ókori Egyiptomban. A kontinensen kiváló ételek vannak; az angoloknál kiváló asztali etikett.

A kontinensen az egyetemek szóvivői megpróbálnak szépen, folyékonyan beszélni; Angliában elvégeznek egy speciális kurzust Oxfordi dadogás címmel. A kontinensen a tanult emberek előszeretettel idéznek Arisztotelésztől, Horatiustól, Montaignetől idézni, hogy megcsillogtassák műveltségüket; Angliában csak azok vágnak fel ilyenekkel, akik valójában tanulatlanok, hiszen senki sem idéz latin és görög szerzőket egy egyszerű beszélgetés közben, kivéve, ha sosem olvasta őket.

A kontinensen majdnem minden nemzet, legyen kicsi vagy nagy, nyíltan kijelentette már valamikor az idők folyamán, hogy a többi fölött áll; az angolok hősi harcokat vívnak ezen ideológiák ellen, anélkül, hogy csak egyszer is megemlítették volna, hogy valójában melyik is a felsőbbrendű nemzet. A kontinensen élők érzékenyek és sértődősek; az angolok mindent kitűnő humorral fogadnak – csak és kizárólag akkor sértődnek meg, ha a humorérzéküket kritizálják. A kontinensen a lakosságot a bűnözők kis százaléka, az őszinte emberek ismételten kis százaléka és a kettő közötti elmosódott vonalon táncolók nagy százaléka alkotja; Angliában van egy-két bűnöző, a többi pedig becsületes ember. Másrészről viszont a kontinensen az emberek vagy hazudnak, vagy igazat mondanak; Angliában nem igen kapni senkit sem hazugságon, de az is teljességgel elképzelhetetlen, hogy valaki igazat mondjon.

Sokan úgy tartják a kontinensen, hogy az élet csak játék; az angolok szerint a krikett a játék.



[1] Amikor az emberek azt mondják, hogy Anglia, néha Nagy-Britanniára gondolnak, néha az Egyesült Királyságra, néha pedig a Brit-szigetekre – de sosem Angliára.

 

Back to Top